Nem arról van szó, hogy irígylem tőle, tőlem aztán lehet akármilyen végzettsége. A gond azzal van, hogy így erősen megkérdőjelezhető, hogy bármi értelme is van ezeknek a papíroknak. Ha nem lehet megkülönböztetni a szakembert az egyszerű felhasználótól, mert mindkettőnek diploma van a kezében, az mindenkinek rossz. Ha az egyetemen nem lógott ki a lóláb, hogy valami nagyon nagy baj van, ha egy informatikus nem tudja mi az az ADSL, a munkahelyen egészen biztosan ki fog.
Ezért persze nem az a hibás, aki érdem nélkül megkapta az elismerést, sokkal inkább az, aki megadta neki. Az, aki nem buktatta meg programozásból, amikor a Hello World is gondot okozott. Az, aki olyan követelményrendszert állít fel, amit pusztán magolással meglehet kerülni. Aki a szakmai tárgyakból is minden zárthelyibe berak néhány mentőkérdést, hogy azoknak is éppen meglegyen a kettes, akiknek halvány gőzük sincs az egészről, de vették a fáradtságot, hogy átolvassák a könyvet. Ez a GDF-en elmegy, de azt reméltem itt magasabb lesz a szinvonal.
Az összes oktatott tárgy közül hozzám a programozás áll a legközelebb, ezt szeretem a legjobban, így ennek kapcsán bosszant fel a legjobban, amikor olyanokat átengednek, akikről tudom, hogy egyszerűen nem tudnak programozni. És mitől is akadnának fenn a szűrőn ezek az emberek, amikor még a Szoftver Labor elnevezésű tárgyunk is írásbeli vizsgával zárul? Pedig csak annyit kéne tenniük, hogy leültetik őket egy gép elé, a kezükbe nyomnak egy kellőképpen összetett programozási feladatot, és két óra múlva megnézik mit alkottak. Ha nem működik, karó.
Sajnálatos módon azonban azt vettem észre, hogy sok évfolyamtársam véleménye, hogy egy informatikusnak nem is kell tudnia programozni.
„Én nem akarok mérnök lenni! Programozó sem akarok lenni! Informatikus akarok lenni.”
A fenti idézet az évfolyam egyik levelezési listáján egy témába vágó szálra érkezett hozzászólásból való. Csak az érthetőség kedvéért: az illető mérnök informatikus szakra jár. És ezzel a hozzáállással egyáltalán nincs egyedül.
Sokan ugyanis azt mondják, az informatikus több, mint egy egyszerű programozó, és ha programozó akarok lenni menjek OKJ-s képzésre, vagy progmatra. Hogy pontosan miben is több az informatikus, mint mondjuk a progmatos? Hát kérem, a mérnök informatikusnak van úgynevezett mérnöki látásmódja. Meg széles a látóköre. Hogy közben nem tudna egyetlen valós problémát sem megoldani, az már kit érdekel? Nálunk úgyis mindenki egyből felsővezető lesz.
Persze ez nem csak a programozásra vonatkozik, pusztán ez érint a leginkább. Az összes tárgyunkról elmondható, hogy azt is átengedik, akinek gőze sincs róla. Az említett ismerős valószínűségszámítás vizsgáján például így búcsúzott tőle a vizsgáztató: „Látom, hogy nem érti, de tanult, ezért megadom a hármast.”
Az említett levelezési listán merült fel a bölcsészmérnök fogalma. Kis böngészés után úgytűnt, hogy ezt a szót már sokan, sokféle képpen értelmezték, álljon hát itt az én definícióm is: a bölcsészmérnök az az ember, aki egy mérnöki szakon pusztán magolással, könyvek bújásával végzi el a tárgyakat, miközben a legtriviálisabb gyakorlati feladatot se tudná önállóan megoldani.
És a jelenlegi követelményrendszer sajnos nem képes arra, hogy kiszűrje a bölcsészmérnököket.
